Egy teljes nap eltelt siras nelkul. Es meg uzenetet sem irtam neki,vagyis irtam de az ejfel utan volt ugyhogy mondhatom,hogy egy napot kibirtam. Latva azt,hogy elolvasta az uzenetet es nem valaszolt vagy reagalt semmilyen formaban nagyon szomoru es bosszanto.
Ma hatalmas feladat elott allok,el kell hoznom az ott hagyott cuccaimat. Oszinten remelem,hogy nem talalkozom vele. Nem vagyok eleg eros a talalhozashoz. Latni es tudni,hogy nem olelhetem meg.
Sokat gondolok arra,hogy vajon O hianyzik es az o olelese vagy csak az,hogy legyen valaki az eletemben akit olelgethetek,biztonsagot ad a tudat,hogy nem vagyok egyedul.
Ebbol a gondolatmenetbol atroppenek oda ahol eszembe jut neha oly egyedul ereztem magam akkor is amikor volt kinek az olelesere varnom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: